Az alapítvány 2015-ben, igen jelentős összeggel létesült, célja a középiskolai tehetséggondozás a kémia területén. Mind az alapító, mind a Kuratórium tagjai az ELTE-hez kötődnek, de céljaik nem korlátozódnak egyetlen intézményre: kutató vegyészek, egyetemi oktatók, akiknek „élete a kémia”, s akiket lelkesít az a feladat, hogy felkutassák és támogassák a kémia iránt érdeklődő, tehetséges diákokat ‒ még középiskolás korukban, a végleges pályaválasztás előtt.
Az alapítvány a fenti célt elsősorban akként valósítja meg, hogy a kémiai tanulmányi versenyeken ‒ különösen a laboratóriumi gyakorlatok során ‒ kiemelkedő eredményt elérő diákokat díjazza éves rendszerességgel.
Ezen felül lehetőség szerint más kémiai tanulmányi versenyek lebonyolításában is közreműködünk.
Dr. Hartmann Hildegard (1923-2011) egyetemi docens évtizedekig meghatározó szerepet vitt egyrészt az Általános Kémia egyetemi oktatásában, másrészt a középiskolai kémiaversenyek és a kémiai diákolimpiák szervezésében.
Hartmann Hildegard vezette és szervezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karán az I. éves vegyészhallgatók Általános Kémia laboratóriumi gyakorlatait és az ehhez csatlakozó számítási gyakorlatokat. (Ennek jó ideig analitikai kémiai gyakorlatok is részét képezték; a 60-as évek diákjai máig is emlegetik az általa évente rendezett „kvali-anal verseny” izgalmait, örömeit). Számos egyetemi jegyzetnek és feladatgyűjteménynek volt szerzője-társszerzője, és meghatározó szerepe volt a Lengyel Béla-féle Általános Kémiai Praktikum létrejöttében. Általános Kémiai Példatárát (Szepes Lászlóval és Knausz Dezsővel) máig is használják a vegyész- és tanárszakos hallgatók.
A Nemzetközi Kémiai Diákolimpia vezető magyar szervezője volt évtizedeken át. Ott volt az indulásnál, 1968-ban, amikor mindössze három ország (Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország) elindította a mozgalmat; nyugdíjba vonulásakor, a 80-as évek végén Ausztráliától Kubáig már közel 30 ország versenyzett. (Az 50. évfordulóra, 2018-ban számuk elérte a 80-at).
Hartmann tanárnő (a diákok „Hilda néni”-je) igazi emberi értékét egészen különleges személyisége jelentette. Édesapját korán elvesztette, kettesben élt édesanyjával - akivel orosz arisztokrata származásuk folytán otthon csak franciául beszéltek -, majd anyja halála után egészen egyedül maradt. Mégsem volt egyedül, soha: életét kitöltötte a kémia és a diákok iránti odaadása, s a kollégák szeretete. Egészen rendkívüli lelkiismeretesség és munkaszeretet jellemezte; és tisztaság, konkrétan és átvitt értelemben is: nemcsak a laborban követelte meg a rendet és tisztaságot, de az emberek lelkében is. A maga kicsit naív, romantikus, de makacsul szilárd hitével fogalmazta meg alapelvét: ha mindenki a maga helyén tenné rendesen a dolgát, nem lenne baj a világban.
A díjazottak személyéről az alapítvány kuratóriuma évente dönt. A díjazott személyek száma általában 1-3 fő. Maga a díj a következő két részből tevődik össze: trófea, amely a diszítőelemek mellett lézergravírozott formában tartalmazza a jutalmazott nevét és az évszámot; pénzjutalom, amely a teljesítmény függvényében maximum 200.000 Ft lehet. Ez utóbbi összeget a jutalmazott szakmai fejlődését elősegítő beruházásra fordíthatja, amely lehet például szakkönyv, folyóirat, számítástechnikai segédlet, nyelvtanfolyam, szakmai jellegű utazás stb. A kiadásokat az Alapítvány által meghatározott pénzügyi szabályok szerint kell dokumentálni.
2021-ben a kuratórium a középiskolát befejező versenyzők jutalmazását és a még aktív jó teljesítményt nyújtó versenyzők további sikereinek előmozdítását szem előtt tartva a Hartmann-díj mellé megalapította a Hartmann-oklevelet. A Hartmann-díj egyszer nyerhető el, míg a szintén jutalommal járó oklevél elnyerése után a versenyző később a díjat is megkaphatja.
A Kuratórium a továbbiakban nyitott arra is, hogy támogasson minden olyan kezdeményezést, amely az igényes kémiaoktatást segíti elő.